|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 13 találat | lapozás: 1-13 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: K. Lengyel Zsolt 1996. február folyamánA váratlanul meghalt Szabó T. Ádámra /Kolozsvár, 1946. márc. 12.-Budapest, 1995. dec. 7./ emlékezett K. Lengyel Zsolt, felvázolva az elhunyt gazdag életművét. Szabó T. Ádám nyelvészeti tanulmányait Kolozsváron kezdte meg, majd emigrálását követően Hamburgban és Helsinkiben folytatta, végül 1979-től 1981-ig Groningenben fejezte be. A holland egyetemen docensként működött. Második házassága révén letelepedett Budapesten, ahol 1981-től az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Magyar Nyelvtörténeti és Dialektológiai Tanszékén tudományos munkatársként dolgozott. Közben vendégelőadást vállalt finnországi konferenciákon. Legutóbb a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen nyelvtörténetet adott elő. Pályaválasztásában a döntő lökést édesapjától, Szabó T. Attilától /1906-1987/, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár megalkotójától kapta. Szabó T. Ádám Décsy Gyula hamburgi professzornál doktorált, disszertációjában feldolgozta az 1466-os Müncheni Kódex szókincsét /ezt 1977-ben kiadta a wiesbadeni Harrasowitz Kiadó/. Szinte hihetetlen, hogy a budapesti minősítő testület a Németországban elnyert tudományos fokozatát a rendszerváltozás előtt nem ismerte el. Doktori munkájának újabb változatát 1985-ben közzétette /Müncheni Kódex (1466). A négy evangélium szövege és szótára, Európa Kiadó, Budapest, 1985./. 1981-ben adta közre Kolozsvár környéke helyneveinek történeti-etimológiai vizsgálata I. A-E című, adattárral ellátott kis várostörténetét. Több könyve jelent meg, számtalan tanulmánya, közleménye, könyvismertetése. /Bécsi Napló (Bécs), január-február./1991. szeptember 15.Az Új Ember hetilap köszöntötte a 90 éves Domokos Pál Pétert. Az Erdélyi Magyarság (Budapest), augusztusi számából idézte az ünnepelt szavait: "Sepsiszentgyörgyön csángó szervezet alakult, s újságot adnak ki. Kétnyelvű újságot, hogy a magyar iskolába nem járt csángók is olvashassák benne a népük múltjáról és jelenéről szóló írásokat. Csángó gyermekek jönnek tanulni Erdélybe, s ez roppant fontos dolog. Moldvában csángó fesztiválokat rendeznek, Budapesten megalakult a Lakatos Demeter szabófalvi csángó költő nevét viselő egyesület, amelynek célja azok összefogása, akiket érdekel a moldvai magyarság ügye. A Tudományegyetemen kiadták Lakatos Demeter verseit egy szebb kiadásban Svájcban is megjelent Csángó strófák címmel. Úgy gondolom, hogy az erdélyi és a magyarországi magyarok szerető segítségével a moldvai csángók nagy elesettségükből visszatérhetnek a magyarság egészének körébe." /Rendhagyó köszöntő. = Új Ember (Budapest), szept. 15./ Az említett könyvek: Lakatos Demeter Csángó strófák /ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest, 1986/ Lakatos Demeter Csángú strófák válogatott versek /Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1988/ Válogatta, a szöveget gondozta és a bevezetőt írta: K. Lengyel Zsolt, Szabó T. Ádám, Szász Judit Anna.1995. december 20.Dec. 9-én váratlanul meghalt 49 éves korában Szabó T. Ádám nyelvész /Szabó Törpényi Ádám/, a kiváló nyelvész, Szabó T. Attila fia. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végzett, majd házasság révén távozott Romániából. 1968-ban Hamburgba került, ahol egyetemi tanulmányait folytatta, majd Helsinkiben tanított, ezután három évig Hollandiában, a groningeni egyetem tanára volt. Szenvedélyesen érdekelte Erdély múltja, különösen a helynevek, erről tartott előadást az 1980-as turkui finnugor kongresszuson. Ezután újra megnősült és Budapesten letelepedett. A nyolcvanas évek elejétől az ELTE kutatójaként dolgozott, továbbra is az erdélyi ügyek foglalkoztatták. Folytatni akarta a Romániában megszüntetett Erdélyi Múzeum hagyományát, kiadva az Új Erdélyi Múzeum folyóiratot. Ennek egyetlen gazdag, kettős száma jelent meg 1990-ben, mert közbejött a temesvári tüntetés nyomán a változás Romániában, amely újra lehetővé tette az Erdélyi Múzeum kolozsvári megjelentetését. Szabó T. Ádám új folyóirattal próbálkozott /Magyar Múzeum/, első száma 1991-ben látott napvilágot, később a folyóirat elsorvadt. Sokoldalú munkásságát jelzi, hogy 1988-ban Bázelben kiadta Lakatos Demeter csángó költő verseit. Szabó T. Ádám nagyon fog hiányozni mindenkinek, aki a mindnyájunkat összekötő anyanyelvben és közös történelemben gondolkodik, és az egyetemes magyar kultúrát tartja szívügyének, írta Gömöri György "A közös történelemben gondolkodott. Emlékezés Szabó T. Ádámra" címmel. /Magyar Nemzet, dec. 20./ - Új Erdélyi Múzeum /Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara és a Magyarságkutató Intézet, Budapest, 1990/ I. évf. 1-2. - felelős szerkesztője Szabó T. Ádám, akinek ebben a kettős számban olvashatjuk Kolozsvár népei és helynevei /1453-1988/ című tanulmányának első részét, ezzel a megjegyzéssel: Tőkés Lászlónak és családjának ajánlom. - Magyar Múzeum /Akadémiai Kiadó és a Közép-európai Múzeum Alapítvány, Budapest, 1991. 1-4. sz./ - az Új Erdélyi Múzeum folytatása - felelős szerkesztője Szabó T. Ádám, Kolozsvár népei és helynevei /1453-1988/ című munkájának második része található a folyóiratban. - Magyar Múzeum utolsó száma: III. évf. 1-4. sz. - Lakatos Demeter: Csángu strófák. Válogatott versek /Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bázel, 1988/ Válogatta, a bevezetőt írta: K. Lengyel Zsolt, Szabó T, Ádám, Szász Judit Anna.1999. november 13.Megjelent Hajdú-Farkas Zoltán fordításában-szerkesztésében Harald Roth: Kis Erdély- történet /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999/ című munkája. A fiatal erdélyi származású történész a heidelbergi Erdélyi Intézet igazgatója, valamint a Scuola Transsylvanium egyetemi önképzőkör vezetője. K. Lengyel Zsolt szintén Németországban élő, kolozsvári származású történész lektorálta a munkát. /Kuti Csongor: Erdély története szász szemmel. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./2000. április 21.A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (április 20-24.) a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó 30 könyvcímmel vesz részt. Ápr. 22-én a budapesti Kongresszusi Központban (a Romániai Magyar Könyves Céh standjánál) Hajdú Farkas-Zoltán, a könyv fordítója és K. Lengyel Zsolt, a Müncheni Magyar Intézet igazgatója bemutatja Harald Roth Kis Erdély-történet című könyvét. A könyvet április 26-án Budapesten, a Custos-Zöld Könyvesboltban (Margit krt. 7 sz.) is bemutatják. A kiadót Hajdú Áron, a csíkszeredai Alutus Nyomda igazgatója képviseli. /Pallas-könyvek Budapesten. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 22./2000. augusztus 1.A Korunk /Kolozsvár/ folyóirat júliusi számának témája: Történelem - anyanyelv - írásbeliség. A szerzők között van Ormos Mária, Poszler György, K. Lengyel Zsolt, Kibédi Varga Áron. /Történelem - anyanyelv - írásbeliség - a júliusi Korunkban. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./2000. augusztus 16.Megjelent Határtalan hazában /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm/ címmel, a kolozsvári Dávid Gyula és a Stockholmban élő Veress Zoltán szerkesztésében az Erdély Kövei sorozat 10. kötete. A könyv 15 interjúra épül, amelyben a kérdezettek időszerű sorskérdésekről vallanak, illetve megneveznek és az olvasó asztalára tesznek egy-egy olyan szellemi terméket - verset, drámarészletet, esszét stb. -, mely a leginkább kifejezi, illetőleg folytatja gondolataikat. A kérdezettek - a történész Nemeskürty István, a Keresztény Szót főszerkesztő Jakab Gábor, a teológusprofesszor Kozma Zsolt, a Svédországban élő Szente Imre, a müncheni Magyar Intézetet vezető K. Lengyel Zsolt, Pomogáts Béla író, az ungvári Balla D. Károly, a felvidéki Dobos László, a vajdasági riporter Matuska Márton, Dávid Gyula, a SZER-es Borbándi Gyula, a szociológus Nagy Károly, a Tel Avivban élő Tabák László, a diplomata Jávorszky Béla, Benkő Samu - mellett így aztán szóhoz jut Sajó Sándor, Madách Imre, Makkai Sándor, Szőcs Géza, Babits Mihály, Berniczky Éva, Domonkos István, Tompa László, Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Kodolányi János, Vörösmarty Mihály. /(Cseke Gábor): Határtalan hazában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./2001. december 15.A Nyugati Jelen aradi magyar napilap novembertől irodalmi melléklettel bővült. Alapította Böszörményi Zoltán, szerkeszti Hudy Árpád Münchenből, aradi munkatársa Irházi János, Kolozsvárról Karácsonyi Zsolt. A szerkesztők szándéka: "átfogó irodalmi körképet vázolni a magyarlakta európai régiók műhelyeiről, s a horizontunkat későbbi lapszámainkban a tengeren túli magyarok műveire, alkotásaira is szeretnénk kiterjeszteni." A melléklet nyolc újságoldal terjedelmű, összehajtott, mint a Népújság melléklete, a Múzsa. Az első szám hozta Kányádi Sándor Bajor Andor kései elsiratása című versét, Bartha Réka a kortárs drámairodalom brassói fesztiváljáról tudósított, Karácsonyi Zsolt a kolozsvári színház Fordítások című előadásáról írt. Hudy Árpád a müncheni bajor-magyar hungarológiai műhelyt ismertette és bemutatta ügyvezető igazgatóját, az 1960-ban Kolozsvárott született dr. K. Lengyel Zsoltot, aki nagydoktori címét 1992-ben a korai transzszilvanizmus eredetéről és formáiról írott disszertációjával szerezte meg. /B. D.: Irodalmi Jelen. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./2005. március 18.A Krónika napilapban Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatban az A Hét hetilapban közölteket /Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy/, emellett Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. /A Krónikának ez a száma nem jelent meg az interneten/ Az eddigiekhez képest új megvilágítás ad a vitának egy kortársnak és a vita szemtanújának, a tavaly elhunyt Izsák József irodalomtörténésznek a vallomása, melyet 1985-ben írt. a/ Földes László polgári származású kritikus és esszéíró már diákkorában hangadója volt a kommunista ifjúsági mozgalomnak. Hűséggel szolgálta korát így került Gaál Gábor bukása után az Utunk irodalmi hetilap főszerkesztői tisztébe. Hajszálra sem tért el a hatalom, a diktatúra előírásaitól. Jócskán túlteljesítette az elvárásokat, karrierizmusában osztozott nemzedéktársaival – mindent a hatalomban való részvételért – ez volt az ő jelszava is. Ebbeli mohósága idézte elő meghurcoltatását. Az ügy körül sok a legenda meg a torzítás. Izsák József felidézte a történteket. 1958-ban a Román Munkáspárt határozatban elítélte a revizionizmust, célozva az 1956-os magyarországi eseményekre. Földes László az Utunkban sietett támogatni a határozatot, példákkal bizonyítva, hogy a revizionizmus a romániai magyar irodalomban is felütötte a fejét. A támadás az Igaz Szó folyóirat és főszerkesztője, Hajdu Győző ellen irányult. Mindketten kiszolgálták a hatalmat, csak más iskolát jártak végig. Hajdu Győző a református kollégiumból indult hagyománynak tekintette a népi mozgalmat. Nem szerették egymást. Hajdu Földest kozmopolitának tekintette, Földes Hajdut narodnyiknak, népinek, aki a magyar nemzeti hagyományokat többre tartja a szocialista realizmusnál. Földes Utunkban közölt cikksorozatára válaszként Hajdu Győző egy leleplező beadványt készített a Román Munkáspárt Központi Bizottsága részére, ebben leírta, hogy a Földes László Rákosi Mátyás menesztése után előtte és Sütő András előtt kijelentette, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dejt is el kell mozdítani a párt éléről, mert ő is kiszolgálta a személyi kultuszt. Beadványát aláíratta Sütő Andrással is. Hajdu Győző behívatta Izsák Józsefet és elolvastatta vele beadványát, véleményét kérve. A szobában ott ült némán Sütő András is. Izsák József megpróbálta lebeszélni Hajdu Győzőt a beadvány elküldéséről, de hiába, nem hallgatott rá. A beadványt Kovács György író, központi bizottsági tag juttatta el az illetékesekhez. Ezután Kolozsváron pártgyűlést hívtak össze, ahol Földest leleplezték és kizárták a pártból. Marosvásárhelyen is összehívtak egy Földest leleplező gyűlést. A gyűlésen Hajdu Győző közölte, itt is van egy Földes-bérenc, mégpedig Izsák József. Izsák az ülésen nem válaszolt a vádaskodásra. Földes Lászlóval nagy tragédia nem történt, megmaradt főiskolai állásában, rövid ideig nem közölhetett. Utolérte a karrieristák végzete. Rehabilitálása után próbáltak mártírkoszorút vonni a feje köré. Valójában nem mártírja volt ő a hatalomnak, hanem pallosa. Nemsokára, Gheorghe Gheorghiu-Dej halála előtt újból közölhetett, visszavették a pártba, a bukaresti A Hét főszerkesztő-helyettese lett. A Földes-ügy minden ódiuma Kovács Györgyre hullott, valósággal kiközösítették az irodalomból. Izsák többször kérte őt, írja meg az utókor számára a történteket. Kovács György Izsák Józsefnek Sütő András szerepéről elmondta, hogy Sütő András 1956 őszén megtagadta a magyar forradalmat „ellenforradalomként” elítélni, több írótársával együtt. Végül bizonyos szervek nyomására aláírta, de ezt az ellenállást a felettes szervek nem bocsátották meg. Kolozsváron 1956-ban Földes László is „ingadozott”. Példát kellett statuálni, állította Kovács György, egy írót fel kellett áldozni. Ki legyen az? Sütő vagy Földes? 1958-ban úgy döntöttek, hogy Sütő a nagyobb író, őt kell menteni, és felvonultatják éppen Földes ellen. – Végülis Földest nem érte végzetes csapás. /Izsák József: Földes László meghurcolásának történetéhez. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ b/ Stefano Bottoni a Krónika napilap kérésére reflektált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. A Földes-ügy szereplői mindannyian magyarok voltak, az akkori baloldal, a hatalmon levő értelmiség legismertebb alakjai. Bottoni a hozzászólások többségéből azt érzi, hogy az ügy résztvevőit még mindig összetartja egy képzeletbeli kötelék. Mai ködösítésre készteti őket. Bottoni döbbenettel olvasta, hogy Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője hozzászólását azzal zárta, „a múlt sokkal bonyolultabb, mint azt Sipos Géza véli” /A megszakított csendről, A Hét, márc. 3./ Bottoni megállapította, hogy K. Lengyel Zsolt, Bárdi Nándor és Vincze Gábor alapkutatásai nem épültek be az erdélyi értelmiség önismeretébe. A közelmúlt feltárásában Romániában óriási változások indultak el az utóbbi 8-10 évben. Van azonban egy terület, ahova a román történészek nemigen hatoltak be: az erdélyi magyar társadalom működési zónájába. Nem írtak arról, „hogy kik juttatták börtönbe magyar szekustiszteknek tett jelentéseikkel a Bolyai Tudományegyetem diákjait, tanárait 1956 után, vagy arról, miként hálózta be az állambiztonság szívélyes magyar emberekkel/ügynökökkel a magyar kulturális intézményeket.” /Stefano Bottoni: Akarják-e tudni? = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ c/ Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatos vitát. Stefano Bottoni Olaszországban élő történész a magyarországi Korall társadalomtörténeti folyóirat 2004 decemberi számában közölte A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányát. Ennek akkor nem volt nagyobb visszhangja. Salamon Márton László összegzése kiegészíthető azzal, hogy az A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17-i száma újraközölte Bottoni tanulmányát azután indult meg a vita. A vitacikkek eddig az A Hét hasábjain láttak napvilágot, most adott hírt a vitáról a Krónika. Salamon Márton László szerint a vita két romániai magyar szereplőt hoz kínos helyzetbe, Gálfalvi Zsoltot, a Román Televízió igazgatótanácsának RMDSZ-es tagját, a Magyar Pen Klub elnökét és Sütő András írót. Sütő András „légből kapott és gyalázatosságában bíróságért kiáltó” állításnak nevezte Traumát oldó emlék címmel megjelent írásában Stefano Bottoni azon állítását, miszerint „Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa Földes elleni támadást, folyamatosan információra volt szüksége Kolozsvárról. Ezt biztosította Sütő”. Sütő András a feljelentő levelek kapcsán azzal védekezett, hogy Hajdu csak véleményeket kért az Igaz Szó Földes által elmarasztalt szerkesztőiről. Gálfavi Zsolt ugyanebben a számban csapdahelyzetekre hivatkozott. /Salamon Márton László: Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy. „Tündérország sötét oldala” = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./2007. augusztus 31.Novák Zoltán marosvásárhelyi történész, illetve Soós Zoltán régész, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, majd Pál-Antal Sándor főlevéltáros előadásával kezdődött augusztus 30-án Marosvásárhelyen az immár negyedik alkalommal megrendezett kisebbségtörténeti konferencia. A Borsos Tamás Egyesület, a Maros Megyei Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete és a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja (Sepsiszentgyörgy) által szervezett rendezvénysorozaton számos érdekes előadást hangzott el. A kétnapos konferencia során szó esik az erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai magyar kisebbségről, annak jelenéről és múltjáról, valamint a magyarországi nézőpontokról is. Az idei cím és téma Kisebbségi életpályák. A szóban forgó előadásokat több „kategóriába” sorolták a szervezők: Helyzetképek, „Aktivizmus”: pályák és értelmezések, Magyarországi nézőpontok, Identitáspolitikai keresztutak, Átalakuló társadalompolitikai konstrukciók. Az estet Horváth Szabolcs, K. Lengyel Zsolt és László Márton könyvbemutatója zárta. Az értékőrzés átalakulása a megváltozott viszonyok között témában kezdődnek az értekezések, ezt a Változatok a baloldaliságra című „blokk” követi. Délután Kitekintés a közös téma, majd A politikai felelősség és a szakmai elkötelezettség esete a közgondolkozással – kutatási tapasztalatok és közéleti elvárások. Az előadások jó része a huszadik századot tárgyalja, szó esik a kisebbségi-többségi viszonyról, a menekültekről és hálózataikról, irodalomról, ifjúsági életről, történetírásról, kommunista aktivizmusról, a kisebbségi érdekérvényesítésekről, magyarságtudományról, eszmetörténeti kutatásokról, identitástudatról, görög katolikus magyarokról és számos egyéb témáról. /Nagy Botond: Kisebbségi életpályák. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./2007. szeptember 4.Sikeres volt a marosvásárhelyi Kisebbségtörténeti Konferencia a szervező, Novák Zoltán szerint. A Román Tudományos Akadémia munkatársa szerint a nézetbeli különbségek abból fakadnak, hogy míg az idősebb korosztály konkrét emlékekkel és személyes tapasztalatokkal is rendelkezik a közelmúltból, a fiatal kutatók főleg írásos források alapján alakítják ki véleményüket. A Kisebbségtörténeti Konferencián közel harminc erdélyi, délvidéki és felvidéki történész és társadalomkutató mutatta be kutatásainak eredményeit. A résztvevők közül hárman – Horváth Szabolcs, K. Lengyel Zsolt és László Márton – tanulmányköteteikkel is előrukkoltak. Az előadásokat a szervező Magyar Tudományos Akadémia és a Borsos Tamás Egyesület közéleti vitával szerette volna zárni az ülést. A Tismaneanu-jelentésről és az 1944 utáni román–magyar állambiztonsági szervek együttműködéséről elhangzottak az előadások, azonban a hozzászólásra felkért RMDSZ-politikusok közül csak Borbély László tett eleget a meghívásnak. /Szucher Ervin: Történelmi vita hozzászólók nélkül. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./2015. március 13.Toró T. Tibor könyvbemutatója BudapestenA Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, a Méry Ratio Kiadó és a Polgári Magyarországért Alapítvány szervezésében, 2015. március 13-án (pénteken) 15:00 órától a budapesti Pintér Galériában bemutatásra kerül Toró T. Tibor „Két pogány közt egy hazáért” című könyve. Az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke kötetében a rendszerváltás utáni politikai események elemzésével foglalkozik, különös tekintettel az autonómiamozgalmak alakulására. A budapesti eseményen a Pro Minoritate Könyvek könyvsorozatában bemutatásra kerül továbbá Esterházy Lujza: Sorskérdések margójára, Filep Tamás Gusztáv: Agorák kora, K. Lengyel Zsolt: Tükrözés és torzulás, valamint Kozma Miklós: Egy csapattiszt naplója című kötete. A köteteket bemutatja Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Zelei Miklós, a Pro Minoritate Könyvek szerkesztője, Brenzovics László, történész, Filep Tamás Gusztáv, szerző, K. Lengyel Zsolt, szerző, Giovanni Malfatti di Montetretto, Esterházy János unokája és Toró T. Tibor, szerző. A bemutatót követően lehetőség nyílik könyvvásárlásra és dedikálásra, valamint személyes beszélgetésre a szerzőkkel. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája Nyugati Jelen (Arad) 2015. október 12.Gyárfás Elemér tiszteletére rendeztek konferenciát KolozsváronOktóber 9. és 11. között Erdély huszadik századi közéleti személyisége, Gyárfás Elemér tiszteletére rendeztek konferenciát Kolozsváron, az Erdélyi Római Katolikus Státus épületében, a Római Katolikus Teológiai Kar székhelyén. Gyárfás Elemér a huszadik század első felében az erdélyi közélet egyik legnagyobb formátumú közéleti személyisége volt. A két világháború között 1931-től az Erdélyi Római Katholikus Státus, illetve 1932-től a Gyulafehérvári Latin Szertartású Katholikus Egyházmegye Tanácsa névre átkeresztelt katolikus autonómia világi elnöki tisztségét töltötte be. Egyházi tevékenysége mellett olyan jelentős kisebbségpolitikai szerepeket vállalt, mint az Erdélyi Bankszindikátus (az erdélyi magyar pénzintézetek ernyőszervezete) elnöksége, valamint Csík megye szenátusi képviselete. A nagy jogász, politikus, közgazdász halálának 70. évfordulója alkalmából rendezett emlékkonferenciát az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara, a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus-plébánia, valamint az Erdélyi Római Katolikus Státus Szakkollégiuma. A konferencia védnökei Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke, Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese és Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke voltak. A Státus egykori elnökének emlékére szervezett kolozsvári konferencia szombati napját Romsics Ignác egyetemi tanár, a MTA rendes tagja nyitotta meg, aki A magyar kormány két világháború közötti Erdély-politikája című előadásában az erdélyi és a magyar külpolitikai gondolkodás 1918 és 1946 közötti főbb irányvonalait mutatta be. Rávilágított arra, milyen területi követelések születtek román részről 1918-ban, de bemutatta a történelmi és a trianoni Magyarország etnikai viszonyait is. Már 1919 áprilisában megszületett a Székely Köztársaság terve, majd 1920. április-májusában a magyar területi igények földrajzi képe is kirajzolódott. A második világháborúig több tíz határrevíziós terv, memorandum is született, s ezek a második bécsi döntésig nemcsak az itthoni politikusokat, hanem azt a teljes életteret foglalkoztatták, s közvetlenül érintették, ahol Gyárfás Elemér élt és tevékenykedett. Mint kitűnt, 1946-ban a közvélemény, a magyar főváros lakosságának szinte a fele úgy gondolkodott az erdélyi kérdésről, hogy azt meg kell felezni. A második világháborút lezáró békekonferenciára is több magyar javaslat született határmódosításokra, területi autonómiára, de 1947. február 10-én Gyöngyösi János aláírta a párizsi békeszerződést, mely visszaállította a trianoni határokat. Balogh Béni főosztályvezető-helyettes, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatára Gyárfás Elemér és a dél-erdélyi magyarság 1940-1944 között címmel tartott előadásában Romsics Ignác témájának mintegy folytatásaként és kiegészítőjeként arra mutatott rá, hogy miként alakult Dél-Erdély sorsa a második bécsi döntést (1940. augusztus) követően. A változásokat követően Gyárfás Elemér vált a dél-erdélyi magyarok politikai vezetőjévé, de ő maga nemzetvezetőnek Márton Áront ismerte el. Mindvégig a magyar érdekeket képviselte a világháború zűrzavaros időszakában, akár Ion Antonecu marsallal szemben is, visszautasította a megtorlásokat Dél-Erdélyben, ugyanakkor kérte a magyar kormánytól északon az erdélyi románok életminőségének a javítását is. Marton József professzor a kor két kiemelkedő vezető személyiségének viszonyát mutatta be Gyárfás Elemér és Márton Áron kapcsolata című előadásában. Hét évig tartó kapcsolatukat a barátság és a nagyrabecsülés jellemezte, erről árulkodnak a beszédek, a levéltári források. Csucsuja István nyugalmazott professzor, történész Gyárfás Elemér „hazaárulási” pere címmel a világháború utáni „földi büntetés”, a retorzió, a háborús bűnösök vadászatának áldozatául esett Gyárfás Elemérről beszélt, aki ellen – dacára annak, hogy többen is bizonyították ártatlanságát – fasisztának titulálva, hazaárulás címen per indult. A per és az ellene felhozott vádak, a vádlókat mozgató erők, az anyagi érdekek bemutatása mind tárgyát képezték Csucsuja professzor előadásának. Erdélyi Római Katolikus Státus 1653 – 1932. nov. 17. között működő katolikus önkormányzat az erdélyi püspökségben. Szervezete az erdélyi katolikusok összességét képviselő státusgyűlés és a határozatokat végrehajtó igazgatótanács. Természetes és törvényes feje a mindenkori erdélyi (gyulafehérvári) megyéspüspök. Forrás: Magyar Katolikus Lexikon Fábián Róbert/Vasárnap (előzmény) romkat.ro/hu/ Gyárfás Elemér emlékkonferencia Kolozsváron Dr. Gyárfás Elemér a 20. század első felében az erdélyi közélet egyik legnagyobb formátumú közéleti személyisége volt. A két világháború között 1931-től az Erdélyi Római Katholikus Státus, illetve 1932-től a Gyulafehérvári Latin Szertartású Katholikus Egyházmegye Tanácsa névre átkeresztelt katolikus autonómia világi elnöki tisztségét töltötte be. Egyházi tevékenysége mellett, olyan jelentős kisebbségpolitikai szerepeket vállalt, mint az Erdélyi Bankszindikátus (az erdélyi magyar pénzintézetek ernyőszervezete) elnöksége, valamint Csík megye szenátusi képviselete. A nagy jogász, politikus, közgazdász halálának 70. évfordulója folyó év október 4-én lesz. Ebből az alkalomból alapítványunk Kolozsváron egy emlékkonferenciával kíván tisztelegni hajdani világi elnökének emléke előtt. A konferencia védnökei: Dr. Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke Dr. Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke Szervezők: Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Római Katolikus Teológia Kar Szent Mihály Római Katolikus Plébánia – Kolozsvár Erdélyi Római Katolikus Státus Szakkollégium Felkért előadók: Dr. L. Balogh Béni, főosztályvezető-helyettes, Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest Dr. Bárdi Nándor, osztályvezető, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet Dr. Csucsuja István nyugalmazott professzor, BBTE, Történelem és Filozófia Kar Dr. Holló László egyetemi docens, BBTE, Római Katolikus Teológia Kar, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány Igazgatótanácsának elnöke Dr. habil. K. Lengyel Zsolt igazgató, Müncheni Magyar Intézet a Regensburgi Egyetemen Dr. Marton József professzor, BBTE, Római Katolikus Teológia Kar Dr. Máthé András, adjunktus, BBTE, Földrajz Kar Dr. Romsics Ignác, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja Dr. Tamási Zsolt, óraadó tanár, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Marosvásárhely Időpont: 2015. október 9–11. Helyszín: Erdélyi Római Katolikus Státus épülete (Római Katolikus Teológia Kar székhelye), Kolozsvár, Szentegyház/Iuliu Maniu utca 5. szám, Báthory István Elméleti Líceum díszterme (volt Római Katolikus Státus Főgimnázium), Kolozsvár, Farkas/Mihail Kogălniceanu utca 2. szám. Kérjük részvételi szándékát jelezze a [email protected] címen. Dr. Holló László, elnök Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány magyarkurir.hu lapozás: 1-13
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
